A Palicsi Természetvédelmi Park egy III. kategóriájú természetvédelmi terület Szerbia északi részén, Magyarország határának közelében, Szabadkától mintegy 7 km-re délkeletre, Palics településtől délre. Magába foglalja a Palicsi-tó és a Vér-tó környékét, beleértve a Nagyparkot és a Palicsi Állatkertet is. A védett terület része a nemzetközi jelentőségű madárvédelmi (IBA) és növényvédelmi (IPA) területek hálózatának, valamint az EMERALD ökológiai hálózatnak, amely a biológiai sokféleség megőrzését szolgálja.
Osnovne prirodne i stvorene vrednosti
Főbb természeti és kulturális értékek
A Természetvédelmi Park az európai keleti madárvonulási útvonal mentén helyezkedik el, ezért kiemelkedő szerepet játszik a vízimadarak pihenő-, táplálkozó- és telelőhelyeként. A területen eddig 210 madárfajt jegyeztek fel, amelyek közül mintegy 100 faj költ itt rendszeresen. A „Madár-szigetek”, amelyeket a tó rehabilitációja során, a XX. század hetvenes éveiben kiemelt iszapból alakítottak ki, Szerbiában az egyetlen fészkelőhelyei a szerecsensirálynak (Larus melanocephalus).
A tó és a part menti vizes élőhelyek számos védett és fokozottan védett kétéltű-, hüllő- és emlősfaj fennmaradását biztosítják. Kiemelkedő jelentőségűek a denevérfajok (Nyctalus noctula, Pipistrellus nathusii, Myotis daubentoni, Plecotus austriacus), valamint a vidra (Lutra lutra). A Palicsi- és Ludasi-tó ökológiai rendszere kulcsfontosságú szerepet tölt be a vidrapopuláció fennmaradásában a Kőrös-ér vízgyűjtő területén.
A védett területen összesen 176 fokozottan védett faj előfordulását regisztrálták. Közülük a kis kárókatona (Microcarbo pygmaeus) és a cigányréce (Aythya nyroca) a Föld legveszélyeztetettebb állatfajai közé tartoznak.
A tó északi és északkeleti partján kialakult turisztikai övezet a térség turizmusának egyik meghatározó központja. A Palicsi Állatkert több mint 50 állatfajnak ad otthont, arborétum jelleggel kialakított mintegy 10 hektáros területen. Az állatkert növényállománya több mint 270 fa- és cserjefajból áll, amelyek jelentősen hozzájárulnak a védett terület biodiverzitásának megőrzésében.
Az 1842-ben létesített Nagypark különösen gazdag erdei élőhelyekben, elsősorban az idős kocsányos tölgyeknek és a mezofil homoki tölgyesek (Convallario–Quercetum robori) fajainak köszönhetően. A területen négy denevérfaj és 61 költő madárfaj jelenlétét dokumentálták. A helyszín természeti legértékesebb elemei a több mint 250 éves kocsányos tölgyek (Quercus robur), amelyek az egykori honos növényzet fennmaradt maradványai.